Kezdődik 2012.

Miközben a petárdák durrogtak, és más csörömpölő, sípoló eszközöket is bevetettek a környéken élők, én épp a pezsgővel (alkoholmentes ;-p) hadakoztam bőszen. Végül győztem, s az óramutató is átballagott a tizenkettesen, mindkettő, ahogy illik.

Itt az újabb év.

Az előrejelzéseim annyi rosszat jósolgatnak a saját kis életemben, hogy nem is mindig merek belegondolni az elkövetkező időkbe.
...de nekem könnyebb, mint sokaknak. Amikor egyedül vagyok, akkor sem vagyok magam. Tudom, hogy Isten velem van a rossz pillanatokban is, ezért nem kell félnem semmitől és senkitől.

Így aztán drukkolok, hogy ez - amikor kell - mindig eszembe is jusson! :)

Istenem! Semmihez nincs kedvem

Jön a karácsony, én meg azon idegelem magam, hogy elbocsátanak-e, vagy sem.
Pedig most észrevettem az üzenetet, van lehetőségem, hogy felkészüljek rá (bármi is az), hisz van időm megbeszélni Istennel.

De Uram!
Nem számít ez nagyfokú hűtlenségnek, hogy forgok fűhöz-fához (na jó, leginkább a szeretteimhez) tanácsért, miközben a gonosz jókat nevet rajtam, mert a Feléd való bizalmamat próbálgatja?
Pedig nem érzem magam hűtlennek, csak kissé elveszettnek.
Ez is milyen dolog már,. hogy az interneten levelezek Veled?! 
Így szinte látom, ahogy a gondolataim ide-oda gurulnak.
Ez is egyféle ima.

Köszönöm az üzenetet Istenem!
Azt is köszönöm, hogy nyilvánvalóvá tetted, ezt az üzenetet Te küldted nekem, mert szinte ugyanazok voltak a csatornák ahogyan eljuttattad hozzám, mint az előzőnél - csak akkor nem vettem komolyan.
Bármit is hoz a "holnap", Te felkészítettél rá, én meg Rád bízom magam!

Reménykedem

Nem csak leporolni

Kis, átlagos kávéspoharaim vannak. Semmi cikornya, felesleges görbület rajtuk. Teljesen megfelelnek a napi két kávézásomhoz. A konyhai szekrényben tartom őket. 
A szobában viszont van egy üveges szekrény, ahol két polc tele van az anyu által is őrizgetett (de nem használt) kávés, teás készlettel, és mindenféle poharakkal, csészékkel. Megörököltem őket, s a hozzájuk való viszonyom is hasonló, mint anyué. Ő is mindig őrizgette valami nagyon ünnepélyes időkre, ezért szinte soha nem használtuk e szépségeket.
Időnként letörlöm őket.
Ma úgy döntöttem, előveszek egy szép csészét, hogy legyen élete (remélem nem vezet ez a gyors "halálához", és nem töröm el hamarost!), mert valamit csak nézegetni és nem használni olyan, mint álmodozva ülni egy kényelmes fotelban naphosszat, és semmit nem tenni az álmainkért.

Most még azt kell kiderítenem, hogy vannak-e elrejtve álmaim, vagy újakat kell keresnem, ha a régiek már eltörtek, kicsorbultak volna.

csend, ami mégis kitör

A halál néha türelmes, és megvárja, míg valaki teljesen belefárad az életbe, a szenvedésekbe. 
Most gyászolok, szomorú a szívem.

Sok régi nyár emléke szorongatja a torkom, a játékot sejtető kérdései, s néha úgy éreztem, belém lát. Még a titkaimat is.
Mindig csak szeretetet éreztem felőle.

Tavasz végén találkoztunk. 
Akkor megnyugodtam, hogy láthattam őket.
Őt már nem fogom, csak a képzeletem rajzolja elém a régi nyarakból megőrzött alakját, s egy keveset a nemrégen látott, már ritkábban mosolygó arcát.

Kérem Istent, hogy engedje oda a testvérei mellé Jani báttyát!

Hupikék

Reggel beszéltem a kisöcsémmel, mert egyszer régen (na jó, annyira nem) megszületett! :))
Mondta, hogy épp reggelihez készülődnek, s közben megnézik a Hupikék törpikéket (emlékezve ifjúkorukra).
Én is akartam emlékezni, ezért én is a tévé elé kucorodtam, s nagy élvezettel néztem a régi kedvenc rajzfilmet.

Aztán találtam is jó néhány kis videót a YouTube oldalán a mesefilmből, meg az átírt dalaikat (fentebb hallható az egyik, ennek eredetijét valamikor nagyon szerettem). :))

Meg egy kis mese is (ha már megtaláltam őket :-)))!

A varázstojás

(nem tudom, ki lehet-e nőni a mesék világából, de nekem még nem igazán sikerült, amit nem is bánok!)

Évek

Már megint eltelt egy.
Mármint év.
Ráadásul újra Gerzson napja van. ;-)
Jól kitoltam szegény Gerzsonnal, hogy pont a névnapját csúfítottam el a születésemmel.

...á, de nem is!

Voltak, ha nem is éveim, s talán hónapjaim sem, de órákat már lehet, sőt perceket biztosan találnék, amikre azt mondhatnám: boldog voltam.

Azt hiszem, egy perc boldogság sokkal könnyebben felíródik az ember lelkébe (amibe aztán később bele lehet kapaszkodni szükség esetén), mint egy boldog hét történései. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy egy hétig lehetetlen boldognak lenni, inkább azt, hogy olyankor a folyamatos jóérzés elfelejteti velünk a kapaszkodó pontokat beírni a megőrzendő emlékek közé.

de mindegy is!
A lényeg mégis az, hogy egy régi Gerzson napon megszülettem.

Dátum

Most február 3-a van, de lehet, hogy 2-án kellett volna dátumoznom...
Anyu úgy emlegette, hogy mindig nagyon utálta a páratlan számokat, ezért ahol csak tehette a születési dátuma melletti napot diktálta be, így aztán olyan volt, mintha páros számú napon született volna, pedig nem is.
A lényeg mégis az, hogy megszületett, mert így én is megszülethettem... - igaz valamikor egyáltalán nem örültem az életnek (a saját létezésemnek), s ennek hangot adva, talán meg is bántottam a szüleimet időnként.
Milyen jó, hogy életük utolsó éveiben már nagy békességben éltünk!
Sajnálom, hogy nem előbb történt ez a fordulat!

...

Márpedig ez nem a bánat napja!

Ma lenne (a szívemben ez nem múlt idő!) 79 éves Anyu!

:D

Paraszt vagy ló?

Lépegetnek velünk ide-oda, löködnek előre-hátra, fordítanak jobbra és balra, időnként még a sakktáblát is kicserélik alattunk, vagy épp táblán kívül találjuk magunkat...

...parasztnak lenni jobb, mert nem látni, hogy merre fordul.

(soha ne add fel!)

- Ez a halál napja lesz. - mondta a király csendesen a csata előtt a seregének.
- Nem baj! - felelte a legkisebb harcos, a dobos - A holnapot majd elnevezzük másnak.

:)

Auschwitz - szégyen

Nagyon sok helyre vágyom, ahová már biztosan nem jutok el, de az biztos, hogy Auschwitzbe nem szeretnék elmenni.
Amikor először láttam a Duna partján azokat a cipőket, az is úgy megrázott, hogy még azóta sem sikerült kiírni magamból, csak folyton az jár a fejemben, hogy vajon meddig őrizték a cipők a lábak melegét?
Olyan elveszettnek érzem magam az ilyesmiktől, mert nem lehet elmenekülni előle, hisz megtörtént eseményeket idéz, vagy épp azok "maradványai". Nincs hová elfutni az érzés elől, hogy emberek voltak mindkét oldalon...
Még nem éltem akkor, de bennem van a szégyen, hogy ez megtörténhetett!